Terítéken az ősz: padlizsánkrém

A padlizsán egy rejtély. Rejtély, hogy miért nem találkoztam vele, csak negyedszázad elteltével.

Először anyósomtól láttam, hogy a padlizsánból krémet lehet készíteni, és tulajdonképpen millió variációban lehet az alapanyagokkal játszani. 

Ő aztán nem lacafacázott: több kilónyiból készített kenceficét, amit csavaros üvegben sorakoztatott fel a hűtőben. 

Előttem van a kép, ahogy ráérősen uzsonnázott a drogéria pultja mögött hatalmas karéj padlizsánkrémes kenyeret. Néha megkérdezték a vevők, mit eszik, ilyenkor készségesen vágott egy padlizsános katonát nekik is. 

Szerettem ezt a közvetlenséget.

A padlizsán a visszavonhatatlan ősz és szép emlékek szimbóluma számomra. És a padlizsánkrém a ráérős hétvégi reggelik non plus ultrája.

Jelentős ásványi anyagai a kálium, a foszfor, a magnézium és a kalcium, kiemelkedő C-és K-vitamin forrás.  De persze, kit érdekel mindez. Egész egyszerűen finom.

Hozzávalók:

1 közepes padlizsán

2 ek kókuszzsír

Himaláya só

1/2 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 ek magkeverék

A padlizsánt kissé megszurkálom villával, és sütőrácson megsütöm.

Lefejtem a héját, és a belsejét turmixgépbe rakom. Közben kókuszzsíron megpárolom a vöröshagymát, majd a végén rádobom a fokhagyma gerezdeket is. Ezt a keveréket is hozzáöntöm a turmixgépben várakozó padlizsánra. Szórok rá 1 csapott evőkanálnyi vegyes magkeveréket, és addig turmixolom, amíg krémes állagú nem lesz.

Hűtőben tárolom. Bár többnyire nem kell hosszú tárolási idővel számolni, mert hamar fogyatkozik.