A római saláta szerelem volt első látásra. Tulajdonképp az első fejet -kisnyúl módjára- nyersen elpusztítottam, a másodikat már variáltam egy keveset.
Ezt a salátát hívják még kötözősalátának is, mert amikor teljesen kifejlődik a növény, a csúcshoz közel összekötözik, és így halványítják.
A római salátának egyébként nagy erőssége, hogy jól bírja a strapát. Napokig eláll a hűtőben, nem punnyad meg. Semmi barnulás, semmi fonnyadás. Na, ez nekem való.
Hosszúkás levelei húsosak, ropogósak, főzve és nyersen is fogyaszthatóak.Brutális mennyiségű K-vitamint tartalmaz (ez a csontritkulás ellen kiváló), de tömve van B-vitaminokkal, gazdag folsavban és egy sor ásványi anyagban is.
Ez a saláta önmagában is szuper kaja egy maroknyi pirított maggal, és tök jól mutat az adventi koszorú mellett is. Szóval ünnepi fogásként is megállja a helyét.
Férj konklúziója a "Na, hogy ízlett?" kérdésre: Fura. De jó. (majd belapátolta a maradékot). Szóval, megtartjuk a receptet.
Hozzávalók
1 fej római saláta
3-4 db kis apró mandarin
1 kis vörös bab konzerv
3 ek almaecet
3 ek hidegen sajtolt olaj (valamilyen nem túl markáns ízű)
pár kanálnyi víz
1 teáskanálnyi méz
A salátaleveleket egyenként megfürdeted, jól lecsepegteted. Hozzákevered a leöblített vörös babot, a mandarinszeleteket. Elkészíted az öntetet, és tálalás előtt beleforgatod a salátát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése