Cukormentes szilvalekvár

Valahogy mindig azt gondoltam, hogy lekvárt csak cukorral (vagy épp valamilyen cukorhelyettesítővel) lehet elrakni. Aztán úgy eltelt a nyár, és szaladtunk bele az őszbe, hogy a gyönyörű szilvaszemek -amiket nem nagyon zavartunk holmi permetlével-, a hálátlan gondozás ellenére is jól kikövéredtek, és megpuhultak.

Így szedtem belőlük kb.8 kg-nyit, hogy cukormentes lekvárként végezzék a kamrapolcon.

A kellően érett, de még feszes húsú, teljesen hibátlan szilvákat váltott vízben többször megmostam, majd kimagoztam, és a lekvárfőzés meggyorsítása érdekében kisebb darabokra vágtam. Végül akkora zománcos edénybe tettem, amiben kényelmesen elfért, és keverni is lehetett. Lassú tűzön elkezdtem főzni. Ez kb 4,5-5 órát vett igénybe villanytűzhelyen. Párszor megkavartam, de nem sokat piszkáltam. Szerencsére nem kapott oda az alja.

Főzésre készen

Az edény oldalán jól nyomon követhető, hogy a víztartalmának kb. a felét elvesztette. Ekkor még forrón üvegekbe mertem, fél percre mindegyik üveget fejtetőre állítottam, majd 2 napig dunyhába bújtattam őket.