Tulajdonképpen itthon is ugyanazt csinálom,mint amit a kormány nagyban: új alapanyagokat próbálok meg bevezetni, és áttörni bizonyos étkezési megrögzöttségeket.
Nem, nálunk édesítjük, amit kell: nyírfacukorral, eritrittel és mézzel. És nem, én nem felejtem el megsózni az ételt.
Persze azt azért hozzáteszem, hogy máshonnan nincs megtámogatva a kölkök cukor-és sófogyasztása: nincs rágcsa, csoki, csipsz és energiaital a hétköznapokban. Ők így nőttek fel, ez a természetes. Jó, nagyapánál lehet. Nem vagyunk ortodoxok.
Még mindig fixa elképzelésem, hogy bizonyos ételeket igenis meg lehet tartani, csak cserélgessünk benne pár alapanyagot. Nem kell ajtóstul rontani a házba, és nem kell, hogy feltétlenül az rögződjön a fejekben, hogy a reformétkezés egyenlő a sótlan, íztelen trutyival, a felismerhetetlen kotyvalékokkal. Márpedig most nagyon errefelé evez ez a hajó.
Persze, ha az évtizedes hagyományok mentén főző konyhás nénik (rántottás csomók kergetése a lábosban és társai) nem kapnak inspirációt, ötleteket, némi útmutatót az új alapanyagokhoz, akkor születnek azok a rettenetek, amikkel a Facebookon egymást ijesztgetik a szülők.
Ilyesmiken gondolkodtam ma, amikor összedobtam a szokásos gyors-menünket. Abszolút nem reform. Csak egy kicsit másképp.
A lányom sült krumplit kért, mert napok óta ezzel nyaggat:
Kb. 1 kg-nyi újkrumplit megtisztítottam, egy tepsit kikentem kókuszzsírral, ebbe kerültek az egész krumpliszemek. Durva tengeri sóval megsóztam, tettem rá 2 nagyobb rozmaringágat. Sóztam, majd ment a sütőbe. Nagyjából 1 óra alatt gyönyörűen megsült. Sütés közben többször átforgattam, végül egy kevés zabtejszínes-joghurtos öntetet kapott.
A fiam imádja a rántott karalábét:
2 karalábét megpucoltam, 1/2 cm-es korongokra vágtam, és sós vízben félpuhára főztem. Panírozáskor zabliszt-tojás- zsemlemorzsa keverékbe forgattam. Egy kicsit csaltam: a zsemlemorzsának a felét útifű maghéjjal helyettesítettem.
Kókuszzsírban kisütöttem.
Szó nélkül befalták. Menzareform 1.0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése